Legutóbb a zeneválasztásnál, illetve a hangerőnél hagytuk abba a bakigyűjteményt. A lista még közel sem ért véget, ezért folytatjuk. Arra azonban szeretnénk felhívni a figyelmet, amit az előző részben is elmondtunk, hogy nem minden a szigorú rend és feszes program, mindig kell helyet hagyni a spontaneitásnak, hiszen nem egy üzleti vacsora, hanem egy oldott, családi program megszervezése a cél
A ló másik oldalára sem tanácsos átesni, mikor a legénybúcsú másnapján tartott lagzin kiüti magát a vőlegény, vagy épp felháborodott idősek panaszkodnak az elviselhetetlen hangerőre, vagy az ülőhely hiányára, a gyerekek pedig nekilátnak hason fekve feltörölni a padlót és szálakra szedni a függönyöket, mert a szülők nem tudnak odafigyelni rájuk a félreeső asztaloknál, vagy épp az udvaron, amire nem látnak rá. Apróságok, mégis fontosak, ha tényleg önfeledt hangulatot szeretnétek teremteni.
Ültetési rend(etlenség), a menü buktatói
Aztán egy másik tipikus hiba lehet, hogyha az asztalokat, asztaltársaságokat úgy rendezzük el, hogy életkorban, családi, baráti kötelékek szempontjából nem passzolna igazán, nem tudnak szóba elegyedni egymással. De arra is gondolhatunk például, hogy senki ne üljön háttal, vagy a sarokban kirekesztve, és gigantikus asztaldíszek se takarják a kilátást előlük. Ezt már a helyszínválasztáskor tisztázhatjuk a rendezvényszervezőkkel, a tulajokkal.
Ha túl zsúfoltak a székek, és mindenkinek vigyázban kell ülni, hogy meg tudja enni a levesét, feszült hangulatot tud eredményezni, de az is, ha túl messze vannak, hiszen ez lehetetlenné teszi a meghitt beszélgetéseket. Az asztalnál elfogyasztott ételek is hozzájárulhatnak a jó hangulathoz, figyeljünk arra, hogy legyen elegendő mennyiségű étel, ital, és a menü összeállításánál ügyeljünk a leggyakoribb ételérzékenységekre, diétákra. Ha mindenkinek nem is tudunk megfelelni, az érintetteket előre értesítsük a menüről, ne ott derüljön ki, hogy éhes hassal ülik végig a rendezvényt.